Összemosni Orbánt - ez nagyon durva
címlapsztori
1/10
Magyarország ausztriai nagykövete, Szalay-Bobrovniczky Vince levelét megírta. Az említett diplomata (?) írásműve sem a gusztustalan magánéleti részleteket, sem a politikai csúsztatásokat, sem pedig a valótlan tényállításokat nem mellőzi. A szerző nem ért egyet egy független, nemzetközi grémium döntésével, ezért levelez. A levélnek már a léte is ellentmond tehát Navracsics Tibor minapi kijelentésének a Klubrádióval kapcsolatban, miszerint nem szerencsés független szervezetek ügyeibe beleszólni.
A szikár tény: az elmúlt év decemberében két magyar személyiséget is kitüntetett a Riporterek Határok Nélkül nevű civil szervezet a Sajtószabadság díjjal, egyikük Vásárhelyi Mária szociológus, a másikuk Rényi Pál Dániel újságíró. A nagykövet levelének melybe az előbbi tényt nehezményezi címzettje: Albert Rohan - nyugati szomszédunk egykori külügyi főtitkára, valamint az ENSZ volt koszovói különmegbízottja - a Riporterek Határok Nélkül szervezet zsűrijének elnöke.
Magyarország ausztriai nagykövete tehát többek között a következő sorokat bírta leírni: "Ön, aki az úgynevezett szankciós időszakban (ez az utalás nyilvánvalóan azt az időszakot említi, amikor az Unió szankciókkal sújtotta Ausztriát a szélsőjobbos Haider megválasztása miatt - a szerző) a szövetségi külügyminisztérium főtitkára volt, minden bizonnyal rendelkezik tapasztalatokkal a tekintetben, hogy milyen érzés, ha (szinte) barátok nélkül, igazságtalan vádaknak vagyunk kitéve".
Nos az, hogy a nagykövet "igazságtalan időszaknak" nevezi az Európai Uniós szankciók időszakát, amelyet Ausztria 1999-ben élt meg, amikor a Jörg Haider vezette szélsőjobbos FPÖ, mint a második legtöbb szavazatot szerzett párt kormányerővé avanzsált, nagy valószínűséggel minden demokratánál kiveri a biztosítékot. Ausztria az ezredfordulón forrt, holott ők választottak, de valahogy a demokraták mégis utcát foglaltak. Minden csütörtökön egyesített tüntetések voltak országszerte. Igen, igen, a mostani Pest és az akkori Bécs nagyon hasonlatos képet mutat. Itt is, ott is tüntetések, itt is, ott is a tüntetők arcán düh a kormányzati cinizmus és hozzá nem értés miatt, és szégyen, hogy mindez megtörténhetett az ő országukban, Ausztriában, ahol több mint fél évszázada ügyeltek a demokráciára, és Magyarországon, ahol sokan - de sajnos nem elegen - igyekeztek óvni annak még gyenge palántáját. A Haider-éra utólagos relativizálására tett kísérlet talán elviselhetőbbé teheti az esetleges összehasonlítást, ám egyben fel is hívja erre a lehetőségre a figyelmet.
A levél megírása maga is ordas hiba volt, melyet csak tetéz, hogy akaratlanul bár, de összemossa Haidert és Orbánt. A "mű", a régi kérdést hívta elő memóriámból: "Miért beszél arabusul, aki nem tud arabusul?" - értsd: egy diplomatának nem árt időt szakítani szakmája nyelvének megtanulására.
Szerző: Pálmai Tamás | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
A szikár tény: az elmúlt év decemberében két magyar személyiséget is kitüntetett a Riporterek Határok Nélkül nevű civil szervezet a Sajtószabadság díjjal, egyikük Vásárhelyi Mária szociológus, a másikuk Rényi Pál Dániel újságíró. A nagykövet levelének melybe az előbbi tényt nehezményezi címzettje: Albert Rohan - nyugati szomszédunk egykori külügyi főtitkára, valamint az ENSZ volt koszovói különmegbízottja - a Riporterek Határok Nélkül szervezet zsűrijének elnöke.
Magyarország ausztriai nagykövete tehát többek között a következő sorokat bírta leírni: "Ön, aki az úgynevezett szankciós időszakban (ez az utalás nyilvánvalóan azt az időszakot említi, amikor az Unió szankciókkal sújtotta Ausztriát a szélsőjobbos Haider megválasztása miatt - a szerző) a szövetségi külügyminisztérium főtitkára volt, minden bizonnyal rendelkezik tapasztalatokkal a tekintetben, hogy milyen érzés, ha (szinte) barátok nélkül, igazságtalan vádaknak vagyunk kitéve".
Nos az, hogy a nagykövet "igazságtalan időszaknak" nevezi az Európai Uniós szankciók időszakát, amelyet Ausztria 1999-ben élt meg, amikor a Jörg Haider vezette szélsőjobbos FPÖ, mint a második legtöbb szavazatot szerzett párt kormányerővé avanzsált, nagy valószínűséggel minden demokratánál kiveri a biztosítékot. Ausztria az ezredfordulón forrt, holott ők választottak, de valahogy a demokraták mégis utcát foglaltak. Minden csütörtökön egyesített tüntetések voltak országszerte. Igen, igen, a mostani Pest és az akkori Bécs nagyon hasonlatos képet mutat. Itt is, ott is tüntetések, itt is, ott is a tüntetők arcán düh a kormányzati cinizmus és hozzá nem értés miatt, és szégyen, hogy mindez megtörténhetett az ő országukban, Ausztriában, ahol több mint fél évszázada ügyeltek a demokráciára, és Magyarországon, ahol sokan - de sajnos nem elegen - igyekeztek óvni annak még gyenge palántáját. A Haider-éra utólagos relativizálására tett kísérlet talán elviselhetőbbé teheti az esetleges összehasonlítást, ám egyben fel is hívja erre a lehetőségre a figyelmet.
A levél megírása maga is ordas hiba volt, melyet csak tetéz, hogy akaratlanul bár, de összemossa Haidert és Orbánt. A "mű", a régi kérdést hívta elő memóriámból: "Miért beszél arabusul, aki nem tud arabusul?" - értsd: egy diplomatának nem árt időt szakítani szakmája nyelvének megtanulására.
Szerző: Pálmai Tamás | egyéb írások a szerzőtől » |
A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
a rovat további hírei
Brit tudósok felfedezték a hülyeséggént Magyarországon!
Tévedések végjátéka - miről is szól a listabotrány?
Orbán Viktor esete az országot felzabáló kisgömböcökkel
Győzelem napja vagy csak fegyverszünet?
Úristen! Érseki elveket emleget az egri képviselő asszony
A "kultúros" fideszes, aki nem ismeri Székhelyi Józsefet
Anya csak egy