A tömeggyilkost is anya szülte
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
Velünk van a legtöbb baj - a görögök sem tudnak túlszárnyalni
Horváth Éva alig talál fürdőruhát - mindegyikben sok az anyag
1/10
Brutális témához, egy apa- és testvérgyilkos, számos iskolatársát módszeresen kivégző kamasz fiú és édesanyja viszonyának boncolgatásához nyúlt a skót rendező, Lynne Ramsay. A tömegtragédiához vezető miérteket kutató filmjét a közelmúltban mutatták be a hazai mozikban.
Anya és fia ellentmondásos viszonya már a fiú születése előtt megkezdődött. Eva asszony (Tilda Swinton) már nem kívánt várandóssága idején negatív érzéseket táplál magzata, pontosabban a miatta beálló változások miatt. A bohém utazások élményeiből táplálkozó sikeres írónőt megviseli, hogy megszokott lakóhelyéről egy eldugott családi házba kell költöznie, merthogy a fiúnak szüksége van a zöldövezetre.
A család új életteréül szolgáló ingerszegény környezetben álló hatalmas ház jól szimbolizálja Eva elszigetelődését. Talán a film egyetlen hiányossága a főhősnő megmagyarázatlan magányossága, hogy a teherbe esésig egy gondtalan világpolgár életét élő nő barátai és rokonai egyetlen pillanatra sem bukkannak fel a filmben, édesanyjával is csupán egyszer beszél telefonon: épp lemondja az ünnepi vendégeskedést.
A rendező mintha azt sejtetné: a megváltozott családi állapot, jelesül az anyaszerepbe kerülés az oka az egykori társak elmaradásának, mindenesetre a fiú megjelenésével gyakorlatilag a gyereknevelésre, pontosabban a gyerekkel kialakuló mindennapos konfliktusok túlélésére redukálódik Eva külvilággal való kapcsolata. Az asszony látszólag mindent megpróbál, hogy jó anya legyen, de minden próbálkozása kimért, lélektelen, fia pedig már csecsemőkorától kezdve daccal, véget nem érő bőgéssel, akaratos szembeszegüléssel reagál anyja elvárásaira.
A nevelési kudarcokat csak fölerősíti a fiú apja iránti látszólag szoros kötődése, bár tény, a gyermekkel való bajlódás összes gondja az anya nyakába szakad, míg az apa csupán a közös játékból veszi ki részét, és nem érti felesége nehézségeit. Mint ahogy a gyermekpszichológus sem érti, mi elviselhetetlen az anya számára a kisfiúban. Átmeneti változás mindössze akkor következik be Eva és Kevin kapcsolatában, amikor az anya Robin Hood történetét kezdi esténként olvasni a fiúnak. Mint később kiderül, épp az íjjal remekül bánó népi hős alakja indítja el Kevint (és környezetében élőket) a végzet felé.
Az apja tanítgatásából kinőve kiváló íjásszá váló ifjú gimnazista még néhány kétségbeesett és kudarcot valló anyai kapcsolatépítő kísérlet után egy nap halálra nyilazza apját és időközben született (korábban feltehetően a fiú felelőtlensége miatt félszemét elveszítő) kishúgát, majd iskolája tornatermében íjával sorra agyonlövi kortársait, miután biciklilakatokkal lezárta előlük a menekülési útvonal ajtajait.
Egy pszichopata előre megtervezett, különös kegyetlenséggel végrehajtott tömeggyilkos ámokfutása, ami távolról sem indokolható kizárólag az anyai szeretethiánnyal. Ennek ellenére az áldozatok szülei és a közvetlen szomszédok mindent elkövetnek, hogy Evát emlékeztessék a tragédiára. Kimondatlanul is őt okolja környezete a történtekért, piros festékkel kenik össze háza homlokzatát, felpofozzák a nyílt utcán. Eva pedig csöndben tűr, miközben emlékei közt kutatva próbálja megfejteni a szörnyűség okait.
A rendező remekül csúsztatja egybe a múlt és a jelen képeit, egy pszichoterapeuta módszerességével pakolja egymásra a tragédiához vezető út stációit, miközben a főszereplővel együtt mi magunk is lassan-lassan eljutunk a zárójelenetben Eva Kevinnek a beszélőn föltett kérdéséig: miért? Lynne Ramsay a nézőre bízza Kevin válaszának értékelését. A mindvégig feszült tempójú film továbbgondolásra késztető, Tilda Swinton nagyszerű teljesítményének köszönhetően is emlékezetes alkotásként marad meg a néző számára.
(Beszélnünk kell Kevinről, színes, feliratos, angol-amerikai filmdráma, 112 perc, 2011)
Szerző: Bencsik Gyula | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
Anya és fia ellentmondásos viszonya már a fiú születése előtt megkezdődött. Eva asszony (Tilda Swinton) már nem kívánt várandóssága idején negatív érzéseket táplál magzata, pontosabban a miatta beálló változások miatt. A bohém utazások élményeiből táplálkozó sikeres írónőt megviseli, hogy megszokott lakóhelyéről egy eldugott családi házba kell költöznie, merthogy a fiúnak szüksége van a zöldövezetre.
A család új életteréül szolgáló ingerszegény környezetben álló hatalmas ház jól szimbolizálja Eva elszigetelődését. Talán a film egyetlen hiányossága a főhősnő megmagyarázatlan magányossága, hogy a teherbe esésig egy gondtalan világpolgár életét élő nő barátai és rokonai egyetlen pillanatra sem bukkannak fel a filmben, édesanyjával is csupán egyszer beszél telefonon: épp lemondja az ünnepi vendégeskedést.
A rendező mintha azt sejtetné: a megváltozott családi állapot, jelesül az anyaszerepbe kerülés az oka az egykori társak elmaradásának, mindenesetre a fiú megjelenésével gyakorlatilag a gyereknevelésre, pontosabban a gyerekkel kialakuló mindennapos konfliktusok túlélésére redukálódik Eva külvilággal való kapcsolata. Az asszony látszólag mindent megpróbál, hogy jó anya legyen, de minden próbálkozása kimért, lélektelen, fia pedig már csecsemőkorától kezdve daccal, véget nem érő bőgéssel, akaratos szembeszegüléssel reagál anyja elvárásaira.
A nevelési kudarcokat csak fölerősíti a fiú apja iránti látszólag szoros kötődése, bár tény, a gyermekkel való bajlódás összes gondja az anya nyakába szakad, míg az apa csupán a közös játékból veszi ki részét, és nem érti felesége nehézségeit. Mint ahogy a gyermekpszichológus sem érti, mi elviselhetetlen az anya számára a kisfiúban. Átmeneti változás mindössze akkor következik be Eva és Kevin kapcsolatában, amikor az anya Robin Hood történetét kezdi esténként olvasni a fiúnak. Mint később kiderül, épp az íjjal remekül bánó népi hős alakja indítja el Kevint (és környezetében élőket) a végzet felé.
Az apja tanítgatásából kinőve kiváló íjásszá váló ifjú gimnazista még néhány kétségbeesett és kudarcot valló anyai kapcsolatépítő kísérlet után egy nap halálra nyilazza apját és időközben született (korábban feltehetően a fiú felelőtlensége miatt félszemét elveszítő) kishúgát, majd iskolája tornatermében íjával sorra agyonlövi kortársait, miután biciklilakatokkal lezárta előlük a menekülési útvonal ajtajait.
Egy pszichopata előre megtervezett, különös kegyetlenséggel végrehajtott tömeggyilkos ámokfutása, ami távolról sem indokolható kizárólag az anyai szeretethiánnyal. Ennek ellenére az áldozatok szülei és a közvetlen szomszédok mindent elkövetnek, hogy Evát emlékeztessék a tragédiára. Kimondatlanul is őt okolja környezete a történtekért, piros festékkel kenik össze háza homlokzatát, felpofozzák a nyílt utcán. Eva pedig csöndben tűr, miközben emlékei közt kutatva próbálja megfejteni a szörnyűség okait.
A rendező remekül csúsztatja egybe a múlt és a jelen képeit, egy pszichoterapeuta módszerességével pakolja egymásra a tragédiához vezető út stációit, miközben a főszereplővel együtt mi magunk is lassan-lassan eljutunk a zárójelenetben Eva Kevinnek a beszélőn föltett kérdéséig: miért? Lynne Ramsay a nézőre bízza Kevin válaszának értékelését. A mindvégig feszült tempójú film továbbgondolásra késztető, Tilda Swinton nagyszerű teljesítményének köszönhetően is emlékezetes alkotásként marad meg a néző számára.
(Beszélnünk kell Kevinről, színes, feliratos, angol-amerikai filmdráma, 112 perc, 2011)
Szerző: Bencsik Gyula | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
címkék
film, Tilda Swinton, Lynne Ramsaya rovat további hírei
Tízéves nézőrekord, pozitív mérleg az elvonások ellenére - nem semmi
Rockfater is az apokalipszis Rockmaratonját reklámozza - videó
Egy rocker Marslakó
Tovább marad nyitva a Ferenczy-kiállítás a Nemzeti Galériában
Pop-akadémia indul Bécsben
Budapestre jön a dzsesszlegenda
Írók Újvidéke - Budapesten
